A közigazgatásban zajló létszámleépítés nem marad következmények nélkül, előbb-utóbb mindannyiunk számára látható és érezhető problémák kerülnek felszínre.

2018-ban elkezdődött a központi hivataloknál a létszámleépítés. Egyrészt hivatalos formában elbocsájtásokkal, másrészt pedig a munkavállalók ellehetetlenítésével, jogaik csorbításával! Csökkent az alapszabadság, a munkahelyen eltöltött évek helyett már a beosztás határozza meg a további szabadnapok számát, a kormányhivatalokban elvették a cafeteriát. Nőtt a munkaidő, például ellentételezés nélkül kiterjeszthető a napi munka órák száma 12 órára. Az ebédidő nem számít bele a munkaidőbe. A többlet munkaidő ugyan nem egetrengető, havi körülbelül plusz 10 órára jön ki, (már ha nem rendelnek el egyetlen 12 órás napot sem többlet feladatok miatt) de ezt sem fizetik a munkavállalónak, így kénytelen ingyen túlórázni! A kormányzati kommunikációban ugyan, az szerepelt, hogy 30%-os béremelés valósul meg a hivataloknál, de ebből az ügyintéző vagy az iktató, aki valójában dolgozik is, sok helyen semmit sem kapott, ellentétben a vezetőkkel, akik viszont sok esetben teljesen inkompetensek! A rendvédelemben hasonló a helyzet, ha nem rosszabb (éves szinten akár 500-600 túlórával, amit egyelőre még fizetnek, de annak ellenére jogszerűtlen) mely azért magasabb kockázatot is jelent, hiszen egy apró hiba, mely az agyonhajszoltságból ered, emberéleteket követelhet! A felelős pedig a hierarchia legallján lévő lesz, aki közvetve a legkevésbé hibás. A kisembert meghurcolják, a vezető pedig maximum átkerül egy másik megyébe vagy szervezeti egységhez, ahol szintén magas beosztást tölt be!

A közigazgatás leépítése nyilvánvalóan tudatos folyamat. A munkavállalók jogainak csorbítása sem véletlen, valószínűleg a leépítési folyamat része. Hiszen az, hogy önként mondanak fel jobban kommunikálható, mintha még több embert bocsájtanának el! A célja pedig valószínűleg a versenyszférában is egyre növekvő munkaerőhiány enyhítése, hiszen a közigazgatás működtetése amúgy is veszteséges, nem termel javakat. Bár véleményem szerint a hatékony, gördülékeny, korrupció-mentes ügyintézés, ha csak közvetve is, de segíti a gazdasági növekedést. A folyamat egyelőre még nem igazán észrevehető, de majdnem biztos, hogy ez nem marad így. Várhatóan lassulni fog az ügyintézés, tolódnak majd a határidők. A tapasztalt, jó szakemberek elszivárgása miatt gyakoribbá válnak a hibák. Az ügyintézők leterheltségének, frusztráltságának időnként az ügyfeleken történő lecsapódása elkerülhetetlen. A feladatok, adatszolgáltatások mennyisége nő, a létszám csökken, a fizetés stagnál. Bizonyos feladatok esetleges kiszervezése gazdasági társaságokhoz, pedig elképesztő mértékben növeli a korrupció esélyét. A versenyszférában fellépő munkaerőhiány ilyen módon történő enyhítése baromság! Hiszen a problémát nem oldja meg, esetleg enyhíti. Újabbat viszont generál. A közigazgatásnál a létszámhiány eszkalálódik, aminek levét hosszabb távon az emberek isszák meg. Újabb ellenérzéseket szülve a közigazgatásban dolgozók iránt.

A bejegyzésnek nem célja védeni a közszférában dolgozókat! Nem csak ők áldozatok, hanem minden “keményen dolgozó kisember”. Mindenki, akinek nem jut nyaralásra vagy épp a hobbiára a megélhetés veszélyeztetése nélkül. Vagy csak rengeteg túlóra árán, ami a magánélet, egészség rovására megy. A munkavállalót sem a közszférában sem a versenyszférában nem szabadna kizsákmányolni, arra kényszeríteni, hogy rengeteg túlóra, vagy másodállás vállalása árán tudja csak megteremteni az anyagi biztonságot! Amikor Deutsch azt nyilatkozta, hogy “Magyarországon az emberek szívesen túlóráznak” nem gondolt bele, hogy nem mindenkinek van milliós fizetése, és a túlóra a megélhetésen felüli életet jelenti sokaknak!